Vásár tér
Vásár tér... Mit is jelent nekem?
Szép emlékeket és lassan oldódó görcsöt a gyomromban.
Végig jó tanuló voltam, míg idejártam, mégis minden reggel éreztem azt az ideges érzést a gyomromban.
Mitől izgultam? Talán attól, hogy nekem mindig bizonyítanom kellett. Egy hármas az már igencsak "ciki" volt... Apám nagyon megrótt érte. Egyszer el is fenekelt egy biológia kettes miatt.
- Az alma részei? - kérdezte a tanár. - Héja, húsa, csutkája... - ennyit tudtam mondani...
Pedig volt ott valami hártyás tüsző, magház... ilyenek. Ma sem tudom igazán...
(Kérdezzétek Ágoston bácsit, ő biztosan tudja: meg szokta enni az egész magházat, az almából csak a szárát hagyja...)
Nagyon megalázó volt számomra az az elfenekelés. Jobban szerettem volna, ha apám simán lekever egy nyaklevest. Az legalább férfias lett volna. Elfenekelni egy ötödikes gyereket!... Micsoda idea!!!
Na, meg ott van a reggeli német. Apám németet tanított itt, a Vásár téri iskolában. Pechemre nekem is. Nem győztem magolni. Minden reggel iskola előtt kikérdezte... Az osztálytársaimnak először nem mertem elárulni, féltem, hogy kinevetnek. Később mégis kibukott belőlem. Belőlük meg a röhögés. De aztán - tán emiatt is - egyre népszerűbb lettem az osztályban. Sajnáltak. És barátkoztak velem.
Apám a matekot, hála Istennek, rám hagyta - sosem volt jó matekos, még a tanítóképzőben sem -, így aztán nyugodtan másolhattam a csoportos illemhely (kollektív budi) mögött az udvaron a házi feladatot valamelyik osztálytársam füzetéből. Soha nem írtam meg egyetlen matek házifeladatot sem. Így aztán nem is értettem egy árva kukkot sem az egészből. Máig nem tudom, hogyan sikerült végül is év végén általában 4-est vagy 5-öst kapnom...
Ha nem akartam iskolába menni, rájátszottam egy kicsit a gyomorgörcsre, és máris szinte haldokoltam. Anyám mindig megsajnált, és törülközőbe csomagolt forró lábosfedőt tett a hasamra. (Na ezen megint egy jót röhögtek a többiek - amikor véletlenül kikogyogtam -, és ismét magasabb lett a népszerűségi indexem...)
Persze, erre jó visszaemlékezni, mint ahogy sok minden másra is. Sokkal több jóra emlékezem, mint rosszra, szorongatóra. A közös élmények, a sok bolondozás, megszépítették még a legszürkébb napokat is.
De erről - és sok minden másról is - majd legközelebb...
Attila bá
Írj megjegyzést. kommentárt a fenti "naplójegyzethez". Meséld le, Neked, mit jelent ez az iskola, mit jelentenek a barátok, a tanárok, a közös élmények...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.